Richter Ferenc kőfaragó mester, szobrász. Önmagát kőfaragó mesternek tartotta, olyannak, aki igyekezett életet lehelni a kövekbe, alakot, embert formálni azokból.
Ő alkotta meg Szent Orbán és a Vén borász szobrát, a Liberália emlékművet Velencén, Kápolnásnyéken pedig Bartók Béla szobra dicséri az ő keze munkáját. Többek között.
Alkotói ars poeticája az volt, hogy az alkotás valójában benne van a kőben, csak a fölösleget kell lefaragni róla…
Richter Feri alapító tagja volt a Velencei-tavi Szent Benedictus borlovagrendnek. Ízig-vérig közösségi ember volt, minden rendezvényen serénykedett, segített, amiben tudott. Legendássá vált az évi rendes halászlé parti, a halászlét persze ő főzte, és a pincéjében látta vendégül a borlovagrend tagjait, barátait. A borlovagrend egyik rendes évi rendezvénye, a Liberália ünnepéhez Liberália szobrával járult hozzá, igaz, Velencén és környékén több szobor is az ő nevét jelzi.
Richter Ferencet egy éve elrabolta a halál, és vitte magával az örökkévalóságba.
Most a borlovagrend emlékezett meg kiváló tagjáról. Szép idő fogadta a Vörösmarty pince előtt a gyülekező tagtársakat, barátokat, ahol főtt a halászlé, ezúttal Feri felesége, Erzsi volt a séf. Ki, ki hozta a saját borát, a bor mellé előételként finom falatokat.
Turcsányi Sándorné Marianna nagymester és Kupi László kancellár, a borlovagrend vezetői méltatták a csapat volt tagjának munkásságát, borlovagrendi ténykedését. Az ezt követő beszélgetés során mindenkinek volt egy-egy sztorija Richter Ferencről, ott volt fia, unokája, sorjáztak sorban a történetek, szó, szót követett a koccintások közepette. E szép estén jó volt megemlékezni a társról, barátról.
Feri egyik korábbi beszélgetésünk alkalmával elmondta, ha minden tervét kőbe akarná faragni, akkor 200 évet kellene élnie.
Neki végül 77 év jutott.
De az emléke meglehet, 200 évig (vagy még tovább) is élni fog!
— Köszönet Silye Sándor barátunknak az írásért. —