Emlékezni fogunk, örökké!
Jaj, kedves Feri, mit tett veled az élet? Ilyen gyorsan kiszakított az örökkévalóságba tőlünk! Hiányozni fog a kedves mosolyod, benne kis kópésággal, határozott mondataid, amikor véleményt nyilvánítottál erről, arról – általában mindenről. Megállt a kalapács is, megtalálta a helyét a sarokban, a sötétben – máma már nem kopog tovább. Az általad olyannyira kedvelt anyagokat sem faragod többé, nem hirdetik új szobrok Richter Ferenc örökét. Kedves ember voltál, aki nem kereste a súrlódásokat, de persze, ha volt véleményed, azt nem csomagoltad be, mondtad, ahogy gondoltad, jött a szádra, amit a szíved diktált.
Jaj, kedves Feri! Tudod, elkezdtünk egy könyvet Ede testvéred 1956-os tetteiről. Kb. 70 százalékban kész volt már, amikor Ede általad nem ismert okok miatt lemondott a továbbiakról. Elolvastattad sok emberrel, mindenkinek tetszett, elmondásod alapján. Akartad a folytatást, a Te emlékeid alapján lett volna teljes a történet a Richter fiúkról. Nem íródik tovább hát a történet, kár, vagy sem, de hát ez van.
Ahhoz, hogy emlékezzünk rád mindörökké, könyv sem kell, a szívünkben, emlékeinkben élsz tovább.
Jaj, kedves Feri! Nyugodj hát békében – mindörökké – üzeni baráti érzéssel Silye Sándor!
