Hírek - Események - Média megjelenések

Szombat este van, s éppen azon gondolkodom, miért nem tudunk mi magyarok rendes cidert csinálni, miközben egy eredeti bretagne-i száraz cidert kortyolgatok egy kis párizsi kávéházban. A telefonom nyomkodom: jönnek sorra az üzenetek Kötcséről, ahol a párizsi utam miatt nem vettem részt.

S befut egy másik döbbenetes hír is: ma meghalt Richter Ferenc velencei kőfaragó-kőszobrász mester. 77 éves volt, s én legalább három évtizede ismertem őt. Azon túl, hogy kiváló iparos volt, benne láttam azt a konzervatív polgárt, amelyből olyan nagy hiány van Európának ezen a felén. Nem diplomás, mégis tanult ember, aki saját erejéből sikeres váltakozó lett, s mindeközben aktív tagja az egyházközségnek, valamint települése polgári közösségének. Társaival borrendet (értsd: közös érdeklődésen és értékeken nyugvó valódi egyesületet) alapít már a diktatúra idején. Évtizedekig nincs nélküle Velencén borrendi bál vagy iparos rendezvény. Éppen ezt az embertípust irtotta ki a szocializmus: a tenni akaró, az idejét értékesen eltöltő, alkotó, anyagilag, szellemileg és családilag is gyarapodó, törekvő polgárét.

Sokat köszönhetünk Neked, Feri.

Én különösen hálás vagyok a kápolnásnyéki Halász-kastély mellett felállított, általad kőbe faragott gyönyörű emlékműért, amivel a Velencei-tó környéki szőlészek és borászok iránti tiszteletünket akartuk kifejezni.

Isten nyugosztaljon, Feri!

Óriási veszteség a halálod.