A VELENCEI-TAVI SZENT BENEDICTUS BORLOVAGREND
1993 elején megalakult a Szent Benedictus Borrend 13 alapító taggal –
Mayláth Endre, Horpácsy László, Erdő János, Tóth Ibolya, Szabó István, Renner László, Kallóné Tóth Katalin,
Mati Károly, Richter Ferenc, Kovács Tamás Vilmos, Dancsó József, dr. Takács László, Döme János -,
összefogva a tájegység jó bortermő helyeit, Agárd, Kápolnásnyék, Nadap, Pákozd, Pázmánd, Sukoró, Velence kb. 600 hektárnyi szőlőterületét.
Zászlósbor a Rajnai rizling.
A borrend elsődleges feladata a tájra jellemző szőlőfajták termesztése és a minőségi, nem mennyiségi borkészítés ösztönzése. A hagyományok felújításával, az újak megteremtésével minél szélesebb körben kívánjuk a gyönyörű tájat, a kitűnő borokat megismertetni.
Borrendünk tagjai lehetnek un. rendes tagok és különleges jogállású tagok (tiszteletbeli és pártoló tag).
A vezetőség – Nagytanács tagjai:
nagymester, kancellár, kincstárnok, alkancellár és tagi küldött.
A borrendi rendezvényeken a nagymester képviseli a borrendet. A kancellár, alkancellár, kincstárnok ügyviteli feladatokat lát el. Az új borrendi tagok felvételét a Nagytanács hagyja jóvá, avatásuk borrendi rendezvényen, nyilvánosság előtt történik, próbatétel és eskü után válnak taggá. Az avatáskor borlovagrendi plakettet, zászlós bort és diplomát kapnak.
A borrend díszruhája püspöklila talár, fekete gallérral, amin arany szállal hímzett szőlőlevél és szőlőfürt van. A talárt körben arannyal hímzett szegély díszíti.
A velencei borvidéknek a XIX. században és a XX. Század első felében nagy szerepe volt a főváros borellátásában. Sőt, mivel a velencei bor jól bírta a szállítás, nem tört meg, a XIX. században az angol királyi haditengerészet is szívesen fogyasztotta. Innen ered a velencei bor legendája is.
A krimi háború idején (1853-1856) az orosz fogságból hazatérő angol matrózok Velencén áthaladva ittak az itteni finom borból és jó néhány palackkal magukkal vittek. Fiumében szálltak hajóra. Utazás közben a magukkal vitt sokféle bor közül csak a velencei bor nem zavarosodott meg. Ezt követően az angol haditengerészet nagyobb mennyiséget rendelt a velencei borból ünnepi italként.
Ehhez kapcsolódik borrendünk próbatétele, melynek teljesítése során elválik, hogy a jelölt méltó-e a Szent Benedictus Borlovagrend tagságára.
A próbatétel a következőképpen történik:
A világtengereket járó angol matrózok a legnagyobb viharban a hullámokon hánykolódó hajó fedélzetén is pohárból itták a velencei bort, méghozzá úgy, hogy ebből az értékes nedűből egy csepp sem lötyögött ki.
Jelöltünk számára a próbatétel a következőképpen zajlik:
A viharban hánykolódó hajó fedélzetét két borospalackon keresztbe tett deszka helyettesíti. Ezen állva kell egy pohár bort úgy meginni, ahogy azt az angol matrózok tették. Ezt követően eskütétel következik.
Az eskü szövege:
Fogadom, hogy a Szent Benedictus Borlovagrend hűséges és odaadó tagja leszek. Fogadom, hogy a velencei borvidék borainak rendíthetetlen fogyasztója leszek, de azt is fogadom, hogy jó hírét a világban hirdetem, és új híveket toborzok számára. Egyetértek a matrózokkal abban, hogy a víz csak hajózásra és nem ivásra való.
Isten engem úgy segéljen!