Az önkormányzat címere: tárcsa alakú pajzs óarany kerettel díszítve. A pajzs felett a település alapításának évszáma. A pajzs alatt szintén óarany díszszalagban Kápolnásnyék felirattal. Az óarany keretbe foglalt pajzs középen szintén óarany mezõvel két részre osztott, felül kék mezõben, ezüstszínû középkori oldalkápolna kereszttel, alul zöld mezõben óarany színû lúdtoll, fekvõ helyzetben. A címerben beszélõ jelképek utalnak a község történetére, az 1193 évszám az elsõ oklevélben történõ írásos említésre, a kápolna utal arra, hogy a község nevében szerepel a kápolna (amelyben a legendák szerint Szent Gellért utolsó miséjét mondta), és a lúdtoll utal a község nagy szülöttére, Vörösmarty Mihályra.

Köszöntjük a

Velencei-tavi Szent Benedictus

Borlovagrend

honlapján!

A XVI. századi írásos emlékekből is kitűnt, hogy a velencei tó környéki dombokon kitűnő bor terem. A tó környéki pincéknek nagy szerepe volt a Főváros borellátásában, sőt a XIX. században a móri borokkal együtt az angol haditengerészetnek is szállítottak bort.

Az a kevés régi és új tulajdonos akik az aktív pihenés hívei, és nem utolsó sorban értékelni tudták a táj kitűnő borait, először kertbarát körként, majd később Szőlő és Természetvédelmi Egyesületként kísérelték meg a még megmaradt szőlőkultúra védelmét Velence Bence-hegyen.

A kitűnő borok versenyét évenként megrendezve, egyre több bort indítottak a környékbeli települések gazdái.

Így érlelődött meg a gondolat, hogy nemcsak a Velence, hanem a környék többi jó bortermő helyét is összefogva képviselni, és támogatni kellene szervezett formában.

Hazánkban 25 éves múlttal rendelkeznek a BORRENDEK, melyek szinte minden jó bortermő vidéket képviselnek.

Összefogva a tájegység jó bortermő helyeit, Pázmánd, Kápolnásnyék (Csekés), Nadap, Velence, Sukoró, Pákozd, Gárdony és Agárd és ezek kb.650 hektárnyi szőlőterületét, 1993. elején megalakult a Szent Benedictus Borrend 13 alapító taggal.

Velence címere: álló, csücskös talpú téglapajzs kékkel és arannyal osztott jobb oldali mezejének közepén ezüsthegy két csúccsal, felette jobbra repülõ ezüstmadár, az alsó részben lebegõ, jobbra fordult ezüsthal, a bal oldali aranymezõben zöld ágon zöld levéllel, lebegõ zöld szõlõfürt. A pajzs felett "VELENCE" felirat.

18. Liberália ünnep – 2024.11.09.
2024-11-13
Velence Város Hivatalos Oldala 18. alkalommal került megrendezésre a Liberália ünnep, a Liber istenhez szóló oltárkő másolatnál. A borászati hagyományoknak megfelelően a Borrend elnök-nagymestere, Turcsányi Sándorné Marianna mondott ünnepi beszédet. Városunk önkormányzatának testületét Krausz György polgármester, Dr. Miniska István alpolgármester – mint borrendi tag – valamint Kernya Gábor képviselő úr – mint pincegazda – képviselték. […]Tovább olvasom »
XVIII. Liberália borünnep – 2024.11.09.
2024-11-11
A Velencei-tavi Szent Benedictus Borlovagrend megrendezte a XVIII. Liberália borünnepet, amely kapcsolódott egyben a Szent Márton-napi ünnepséghez is. Köszönjük a szervező-rendező munkát mindazoknak akik segítettek és részt vettek ünnepségünkön. Külön köszönet a vendég társborrendek képviselőinek és a közreműködőknek és a résztvevőknek. Liber oltárkő Megnyító Turcsányiné Mariann (b), Liber Sándor (j) Krausz György Velence Város polgármestere […]Tovább olvasom »
90. Móri Bornapok – 2024.október 6.
2024-10-09
A hétvégén tartott 90. Móri Bornapok rendezvényein több borlovagtársunk is részt vett. A Brindisi Szent Lőrinc Borrend kedves meghívására Baranyai Ferenc és Igari András borlovagok, a Borbarát Hölgyek Egyesületének szíves invitálására Dezső Béla és Szabó József borlovagok vettek részt a Bornapok keretén belüli ünnepségeken, a felvonuláson, a borlovag avatáson és a baráti kóstolókon. Velük tartott […]Tovább olvasom »

A velencei-tó környéki borok története

A Velencei-tó környékén a szőlőművelés és bortermelés a római korig nyúlik vissza. Ezt igazolja az itt előkerült római kori Liberalia oltárkő, melyen a szőlőművelők isteneinek részére áldozatot mutattak be.

A Kárpát-medencébe bevonuló magyarok virágzó szőlőműveléssel találkoztak. Elődeink a török időkig folytatták ezt a megélhetési tevékenységet, gazdagon tele voltak a pincék borral.

A török hódoltság idején, a XVI. század végétől a török elfoglalta ezt a területet is, és a virágzó szőlőkultúrák kipusztultak.

A török kivonulása után Nyék, Pázmánd, Pákozd, Sukoró, Velence lakossága és ide telepített telepesek kezdték újra a szőlőművelést.

Tovább...

A Szent Benedictus Borlovagrend

A Szent Benedictus Borrend alapító tagjai, velencei, pázmándi, nadapi, sukorói szőlősgazdák közül kerültek ki.

Hazánkban az egyetlen és megyénkben az első olyan Borrend a miénk, amit csupán kistermelőkből, borászokból hoztunk létre, és nem áll mögöttünk borászati nagyüzem.

A tájegység nagyobb mennyiségben termesztett szőlőfajtái közül a Rajnai Rizlinget választotta a nagytanács zászlósborának.

Elsődleges feladata a borrendnek a minőségi és a tájra jellemző szőlőfajták termesztésére, a minőségi és nem mennyiségi borkészítésre való ösztönzés.

Szeretnénk minél szélesebb körben a kulturált borfogyasztást megismertetni.

Tovább...