H-2481 Velence Panoráma út 36. | Telefon:+36 30 6009177 | E-mail cím: tjmarianna@gmail.com szentbenedictus.borrend@gmail.com

A velencei-tó környéki borok története

A Velencei-tó környékén a szőlőművelés és bortermelés a római korig nyúlik vissza. Ezt igazolja az itt előkerült római kori Liberalia oltárkő, melyen a szőlőművelők isteneinek részére áldozatot mutattak be. A Kárpát-medencébe bevonuló magyarok virágzó szőlőműveléssel találkoztak. Elődeink a török időkig folytatták ezt a megélhetési tevékenységet, gazdagon tele voltak a pincék borral, A török hódoltság idején, a XVI. század végétől a török elfoglalta ezt a területet is, és a virágzó szőlőkultúrák kipusztultak. A török kivonulása után Nyék, Pázmánd, Pákozd, Sukoró, Velence lakossága és ide telepített telepesek kezdték újra a szőlőművelést. A fennmaradt hatalmas dézsmapincék erről tanúskodnak. A Mária Terézia királynő által kezdeményezett úrbérrendezés során az iratokban olvashatjuk: „Vagyon ezen helységnek elegendő szőlőhegye magok határokban, sok jó borokat terem, ugyan azért az helységnek fél esztendőbeli bor árusítása megengedett”. A II. József kori térképek Pákozd, Sukoró, Velence, Nadap és Pázmánd határában összesen hat szőlőterületet tüntetnek fel. Erről írta néhány évtized múlva az első magyar folyóirat, a Tudományos Gyűjtemény 1817. évi kötetében Boldogréti Víg László: „Midőn az ország útján Budáról Székes-Fehérvár felé utazó Nyék pusztát elhagyja, a Velence tó ötlik szemébe. Azok pompás tekintettel ajánlják magokat, és a fehérvári szőlő hegyig majd szőlőkkel, majd a hegy tetőn fekvő Sukoró faluval, majd fákkal és termékeny földekkel mulatják az utast.” A XIX. századi földrajzi írók feldolgozásaiban is találunk a Velencei-hegység szőlőtermesztésére, borára vonatkozó adatokat. Fényes Elek 1851-ben így mutatta be Velencét: „Van postahivatala, vendégfogadója, gazdag szántóföldje, igen jó bora, nádja, hala, vízi madara bőséggel.” A velencei borvidéken – Pákozd, Sukoró, Velence, Nadap, Pázmánd községekben – 1865-ben összesen 1049 katasztrális hold volt a szőlőterület nagysága. Az Európán végigsöprő filoxéravész a szőlőterületek javarészét kiírtotta. A járvány hatására a velencei szőlőhegy teljesen kipusztult. A pákozdi külsőszőlő vészelte át a pusztulást, innen vitték a vesszőket a filoxéravész után az újrakezdéshez.

A filoxéra-pusztítás előtti szőlőfajták: a Lúdrétű kolontár, Bakator, Juhfarok, Gombszőlő, Gyöngyszőlő, Somszőlő, Rác fehér, Rác fekete, Cigány, Hamvas denka, Kecskecsöcsű. Az újra telepítéskor fehér borszőlők, így az Olaszrizling, Rizlingszilváni, Mézes fehér, Ezerjó fajtákat telepítettek. Az ebből készült borokat keresték a kereskedők és szállították Budára és Székesfehérvárra. A velencei bor a XIX. században szerepet kapott az angol királyi haditengerészet borellátásában is. A velencei és sukorói szőlőhegyekben kedvező időjárás esetén aszú szőlőt is szüreteltek és aszúbort készítettek. A déli fekvésű hegyoldalakon a vulkáni eredetű talajban különleges zamatú, tüzes, erős borok teremnek. A napsugárzásban gazdag déli lejtők a Velencei tóra tekintenek, így a tó víztükre révén kettős besugárzást kapnak. Nem véletlen, hogy a velencei borok már az első világháború előtt a móri borokkal együtt aranyérmet nyertek a borversenyeken. A második világháborúig szinte még a hegytetőkön is szőlő termett. A háború elsöpörte a szép szőlőket. Nadap községből a Schwarzwald vidékről származó németajkú lakosságot kitelepítették Németországba. A szőlőtermelés csak kis parcellákon folytatódott. A szőlőterületekre halálos csapást mért a tó környékének üdülőövezetté való átminősítése, az ezzel járó területrendezés és kisajátítások. A szétparcellázott családi ültetvényeket a tulajdonosok a törvény értelmében kényszerültek eladni. Az új tulajdonosok üdülőterületet vettek és csak kevesen tudták a szőlőművelést a pihenéssel egyeztetni. Kevés régi és új tulajdonos, akik az aktív pihenés hívei, tudták értékelni a táj kitűnő borait. Szőlő- és Természetvédelmi Egyesületként kísérelték meg a még megmaradt szőlőkultúra védelmét Velence Bence-hegyen. 1984. május 25.-én felállították a Bence-hegy Sárgaföldes úton Szent Orbán, a szőlőtermelők védőszentjének szobrát, melyet Richter Ferenc készített. Azóta az Orbán szobornál értékelik az előző év termését, itt hirdetik ki a borverseny eredményét, és értékelik Szent Orbán előző évi tevékenységét, ami alapján illatos borral vagy sáros vízzel locsolják meg a kőszobrot. Napjainkban a velencei borvidéken a szőlőterület nagysága 200 hektár. Legelterjedtebb szőlőfajták: a Rajnai rizling, Olaszrizling, Zöldveltelini, Rizlingszilváni, Zweigelt, Cabernet sauvignon. A kitűnő borok versenyét évenként megrendezve, egyre több bort neveztek a környék gazdái. Így érlelődött meg a gondolat, hogy nem csak Velence, hanem a környék többi jó bortermelő helyét is összefogva képviselni kell szervezett formában, alakuljon borrend. A tájegység bortermő helyei: Pázmánd, Kápolnásnyék, Nadap, Sukoró, Velence, Pákozd, Agárd, Gárdony, kb. 600 hektár szőlőterület.

A Velencei-tó 5 ezer éves, a földtörténetben fiatalnak számít, területe 26 km2. Gyakran kiszáradt, vagy elöntötte a déli településeket. A tó vize lúgos, oldott nátriumot és magnéziumot tartalmaz, meleg források vannak benne, a vize gyógyhatású.

Gazdag élővilággal rendelkezik, egyben egy csodálatos vízi világ. A XX. sz. elején még a halászok, csíkászok birodalma volt, gyakorlatilag nád fedte.

A Velencei-hegység–Meleg-hegy, vulkánikus kőzete pozitív hatású. A legérdekesebb hazai hegység, javarészt karbon gránitból épül fel. Különböző formációkkal találkozunk, amit a természeti erők alakítottak ki.  A vulkánikus láva kitöltötte a mészkővel és agyagpalával fedett hegy részeit, majd az erózió a puhább mész- és agyagrétegeket lebontotta, így csodálatos alakzatok maradtak fent.

Valóságos geológiai múzeum található a Velencei-hegységben: pákozdi, sukorói ingókövek, különleges alakzatok: Likacs-kő, Gyapjas zsák, Pandur-kő, Oroszlán-kő. A Meleg-hegyi Likas-követ már  a XIII. században okirat említi határkőként. Három csúcsos hegy látható: Székesfehérvári, Sukorói, Nadapi ( kvarcit).

Velence környékét nagy reformkori költőnk, Vörösmarty Mihály szelleme lengi körül. Nyéken a mai Kápolnásnyéken 1800 december 1-jén tiszttartói házban látta meg a napvilágot. A költőt december 3-án keresztelték meg Nadapon a Palermói Szent Rozália templomban. A keresztelő medence a mai napig látható. Költőnk velencei nyugalmában írta a SZÓZAT című költeményét. Vörösmarty Mihály emlékét nem feledhetjük. Gazdag költői termésében a sör szó egyetlenegyszer sem fordul elő, ellenben a szőlővel, borral kapcsolatos versekből külön kötete is kikerekedik. A velencei szőlő- és bor hagyományokat már az anyatejjel szívta magába, életútját végigkísérte jó bor szeretete és dicsérete.