Hírek – Események

A velencei esemény a római kori borünnepekre hajaz, ötvözve azt a Márton-nap újbort érintő szokásaival. A mai velencei-tavi borász társadalom tizenhét évvel ezelőtt élesztette fel újra ezt a különleges, vidám és azért mégiscsak szakrális hagyományt. Az eredeti oltár idejében is élt, virágzott a szőlőművelés a környéken, amely később, hosszú időre a feledés homályába veszett.

Mostanra azonban – köszönhetően a lelkes szakembereknek, a föld, a szőlő, a magyar gazdaság és bor éltetőinek – újra virágkorát éli. Jól példázza ezt a Liberália ünnepe is, amelyre a jó kedv mellett a régi s a 2023-as év új borait is elhozták a borászok. Felállították azokat az oltár mellett, hogy református és katolikus áldásban is részesülhessenek. Récsei Norbert atya, Velence és filiáinak plébánosa, valamint Burján Zsolt református lelkipásztor ceremóniája, szentelése és áldása koronázta meg az idei termésből nyert nedűket.

Mártont szintén említették szépszerével ezen az ünnepen, s nem csak azért, mert a szomszédos pincében üstben forrt zsírjában a liba, krémje pedig puha fehér kenyérre került, de azért is, mert hát „A bornak szent Márton a bírája”, amit lehet úgy is érteni – fogalmazott Kupi László -, hogy ilyenkor már iható az újbor. Az oltárkő felirata pedig további ihletet adott a borlovagoknak: „Liber pater istennek és feleségének Libera istennőnek, Iulia Ingenua szívesen állíttatta fogadalom beváltása alkalmából az istennek, aki megérdemelte”. Mivel a római korban Liber a bor, a termékenység istene volt, így adott volt, hogy ma is legyen Libernek földi helytartója. Tímár Béla látta el ezt a feladatot éveken át, akit az idei évtől – minő véletlen név egybeesés – Liber Sándor követ a megtisztelő feladat ellátásában.

Az oltárkő körüli, különböző korokból és tájakról származó hagyományoknak szép keretet adott a Kisfaludi Búzavirág Dalkör éneke, a csókakői Szent Donát, a székesfehérvári Noé-hegyi és az Agárdi Borlovagrend jelenléte, ahogy az új hagyomány létrehozása is a Richter Ferenc Vándordíj alapításával.

Richter Ferencné Klauz Erzsébet, a művész felesége, valamint Turcsányi Sándorné, a Borlovagrend elnök nagymestere – miután Mészáros Lajos borlovag felolvasta a díj alapítási dokumentumait -, átadta a Vándordíjat a tavalyi évi legjobb, aranyérmes Bence-hegyi chardonnay alkotójának, Stieber Józsefnek. Ezzel együtt megkapta a szobrász által kifaragott Szent Orbán szobrot is, melyet egy évig őrizhet – a következő Vándordíj átadásáig.

„Nekem az a jó bor, ami ízlik!”- emlékeztek meg Richter Ferenc örökbecsűjéről borlovag barátai, s ezt Renner László borlovag is osztotta, aki elmondta, milyennek találta az idei év új borait: későn érkező tavasszal, peronoszpórával, lisztharmattal küzdöttek idén is a borászok, ám akinek sikerült, ígéretes, szép borokat készíthetett.

.

A cikket  és a képeket köszönjük.

S. TÖTTŐ RITA –  FEOL

DINNYÉS FERENC  –  NOÉ-HEGYI SZENT ISTVÁN BORREND

Tisztelt Borlovagtársaim !

Emlékezni fogunk, örökké!

Jaj, kedves Feri, mit tett veled az élet? Ilyen gyorsan kiszakított az örökkévalóságba tőlünk! Hiányozni fog a kedves mosolyod, benne kis kópésággal, határozott mondataid, amikor véleményt nyilvánítottál erről, arról – általában mindenről. Megállt a kalapács is, megtalálta a helyét a sarokban, a sötétben – máma már nem kopog tovább. Az általad olyannyira kedvelt anyagokat sem faragod többé, nem hirdetik új szobrok Richter Ferenc örökét. Kedves ember voltál, aki nem kereste a súrlódásokat, de persze, ha volt véleményed, azt nem csomagoltad be, mondtad, ahogy gondoltad, jött a szádra, amit a szíved diktált.

Jaj, kedves Feri! Tudod, elkezdtünk egy könyvet Ede testvéred 1956-os tetteiről. Kb. 70 százalékban kész volt már, amikor Ede általad nem ismert okok miatt lemondott a továbbiakról. Elolvastattad sok emberrel, mindenkinek tetszett, elmondásod alapján. Akartad a folytatást, a Te emlékeid alapján lett volna teljes a történet a Richter fiúkról. Nem íródik tovább hát a történet, kár, vagy sem, de hát ez van.

Ahhoz, hogy emlékezzünk rád mindörökké, könyv sem kell, a szívünkben, emlékeinkben élsz tovább.

Jaj, kedves Feri! Nyugodj hát békében – mindörökké – üzeni baráti érzéssel Silye Sándor!